PP-avagy megcsináljuk Hálivúdot!

Üdvözöllek Mr. Mélypont, megismertelek, de nem tetszel!

Na már most attól, hogy 12 ezer forintos alapozó van az arcomon és egyéb hasonló értékű kenceficék a hangulatom nem lesz rózsás! Próbanapokat próbanapokra halmozok, ők meg a jutalékos melókat jutalékosra. Eszem áll meg az ilyen-olyan bónuszokon, és a „kliensek” nyomdafestéket nem tűrő válaszain. Bocsi, kedves 40-50 éves korosztály! A kedves édesanyátok nem tanított meg emberként viselkedni? Innét üzenem, még nem késő belevágni! Life Long Learning – Köszi egyetem ;)

Mindeközben a borzasztóan sötét, mély, szívszaggató bugyorban, melyben lelkem éppen vegetál testem fáradhatatlanul új tájakat ismer meg. Megköszönöm, hogy ellátogathattam Maglód csodás településére, ami közelebb van Debrecenhez, mint a belvároshoz. Egye fene, nem veszíthettem, hiszen jó másfél óra alatt odaértem, 3 pulcsiban is megfagytam és ostoba embereknek magyarázhattam 3 teljesen épkézláb mondatot. Hazafelé ismét másfél óra és büszkén jelenthetem, hogy meg sem késeltek! Ó, micsoda remek napok! Kérek még!

Újabb promóció, végre kevésbé pornós ruhában. Viszont most már bizton állíthatom, hogy nem  az ilyen idióta bullshit’ mondatok lebegnek csak  a fejemben, sokkal inkább a hogy jussak el hova, meg a hol is vagyok,melyik a kapucsengő és: ez ugye nem pornó forgatás?! o.O

Üdvözlök mindenkit az állásinterjúk zavarodott, kusza, zsúfolt kis szigetén. Napi 3 van, mint az egészséges étkezésből, kimerítő, mint a reggeli futás és kissé unalmas, mint a rossz regények.

Ahogy drága barátom mondaná: A nagy számok törvénye alapján úgy is összejön valami! Hello nagy számok, lehetne mondjuk kevesebb, de jobb? A kérdés feltétele is butaság, hisz, ha mást nem, ezt egyetemen a DídzséKáBé megtanította: „Az élet nem kívánságműsor!”

Jelenleg a fejemben van egy kis köd, de rózsaszín, közte pedig elvétve átsuhannak a jobbnál jobb lehetőségek…de mindenhol van egy kis bibi. Na most akkor mi a jó megoldás? igent mondani , úgy hogy a dolog csak 70%-ban jó, vagy várni a 95-100%ra és addig felélni anya mentő csomagját?

Halmozzuk hát a kérdéseket, mint Carrie Bradshow, aztán még a végén becsúszik egy szerkesztőségi munka, utána pedig talán egy Manolo ;)

Pedig olyan szépen indult minden… sütött a nap, 2 melómegbeszélés is a kitűzött célok között szerepelt, hát mi ronthatná el ezt? MINDEN!

A mai keddet hivatalosan átnevezném a tegnapi hétfőnek. Azon gondolkodtam, hogy miután hazaérek, az idegességtől sírjak e 3 percig a kispárnámba, vagy hagyjam az egészet a fenébe.

1.  állomás: Saga - hangsúlyozom SZÁGA promóció tréning. Három óra alatt kellett birtokba vennünk 6 információt, köztünk a fent említett pontos kiejtést. A maradék 5 hasonló szintű, eszméletlen IQ-t és memóriaképességet igénylő dolog volt. A biztonság kedvéért eljátszottuk szituációs játékban, írtunk róla tesztet ( érted???tesztet -.-’) és a tuti kedvéért még külön kiscsoportos meghallgatáson is részt vettük. Komolyan? Most komolyan???..nane
2. állomás: Játszóház meghallgatás- tényleg érdekelt, szerettem volna. Mivel ez a csudijó és indokolatlanul ”tartalmas” tréning KISSÉ hosszúra sikeredett effektíve későn érkeztem a megbeszélésre (hozzá teszem nem volt konkrét időpont, a meghatározás az „estig” kifejezés volt-naköszi). Mire kiértem persze már nem volt ott a főnök. Sebaj, mindössze másfél óra alatt jutottam ki ide, a halál f***a, mit nekem még visszakeveredni a civilizációba…teljesen megérte…

3. állomás: na ha ez lett volna, garantáltan nem itt pötyögnék…

Jó túlélést holnapra mindenkinek!

a péntek meg szuper péntek! Csütörtökön átvedlettem a szekszi- milka szerkóból hétköznapiba, de bezzeg ezzel az átöltözéssel a nyamvad megfázást nem sikerült lehúznom magamról. Egész nap a túlélésért küzdve csak arra vágytam, hogy a 3. átszállás után végre otthon legyek. Budán viszont velem ellentétben mindenki arra vágyott, hogy ne otthon legyen. Nem segített a lelki állapotomon, hogy a tömeg, boros/pezsgős/sörös üveggel vígan dalolva mászkál. Ment a diskurálás, hogy kivel, hova, mikor én meg csak azt válaszoltam volna legszívesebben, hogy gyógyszerrel, ágyba, azonnal. Péntek eggyel jobban sikerült, már csak azért is, mert nem akartam rögtön meghalni. Ugye ez nem hátrány, kezdésnek. Este a villamoson csak arra vágytam, hogy üljek. Péntek van kérem szépen, a helyet elfoglalták a party-bikák, és a szülinapos csákóban, bekötött szemmel ülő lány, akinek az ég egy atta  világon fi**a sem volt hova is megy. Megkockáztatom, hogy ebben nem csak a szemére kötött kendő, hanem a kezében lévő, kiürülni látszó pezsgős üveg is nagy szerepet játszott.

Szombaton végre kisütött a nap, elmúlt a tüsszögés és Radnóti kíséretében magamévá tettem a Margit szigetet. …végre!

A  hétvége megint eltelt, robognak  a meghallgatások és a tréningek, én meg robognék vissza a szerelmem-városba, de csak úgy alkalmanként látogatósdiba.

Reméljük ősztől ismét:  Irány a PTE!

Beköszöntöttek a boldog, szép idők, szinte hiányzott a nyomasztó Tesco étkező, a 12 órás álló munka és az indokolatlan vigyorgás. A dologra pedig az sem segített rá, hogy pornós tehenészlány ruhában kellett szeretet-kereket forgatnom és mosolyognom az olyan megjegyzésekre, mint hogy a ruhádat is megforgatnám.  Lement a kép nap és bátran állíthatom, hogy nem is volt olyan rossz. A hostess melóscsajok tök jó arcok voltak, a vásárlók pedig nem is olyan kiakasztóak. Ennek örömére letolok még két napot, mi baj lehet alapon, közben pedig továbbra is vadászom a melókat…legyen az pultos, animátor vagy épp újságíró. 

Szorítsatok a messzi távolból! Bár tudnivaló, hogy „magával ragad az élmény, mint az éjszaka fényei BP-n!”

Pestiként Pesten pestit először.

Köszönöm Nutinit M. J. !

A tökéletes tökéletlen. Csak el kell fogadni és tökéletes lesz!

https://www.youtube.com/watch?v=_PvFtxlRw2g

Próbanap az ördög katlanban, pultos munka.  6-ra odaértem, minden információt megkaptam, minthogy kisegítő pultos leszek, 12 óra meló, pohárszedés-mosogatás, göngyizés, raktárpakolás 6 ezerért. Na nem kicsit kerekedett ki a szemem, főleg miután kiderült, hogy elvileg próbanapon nincs fizu. Mivel csak főpultos volt én még is kaptam. Nade ez azzal is járt, hogy pultozni is kellett, meg közben a saját dolgomat csinálni, ergo univerzális üzemmódba kapcsoltam- régi szép idők. Ezt leszámítva elég jó a hely, az emberek jó arcok, de hogy én ott egyikőtöket  sem fogom kiszolgálni az fix…és ez nem a személyetek ellen irányul. Persze boldogság itt is volt: mikor egy régi jó barát ugrik be, vagy épp egy arab férfiú rózsával lep meg „szerelem első látásra” címszóval.

Tehát drágáim az élet szép, a szekér forog, én pedig nem adom fel..na meg nem dolgozom ott!

Sikerült meglátogatnom a fogászatot is tegnap. A recepciós hölgy valami eszméletlenül kedves volt, de komolyan! Csevegtünk a zalai tájakról, csiviteltünk a pesti életről stb. stb. Azzal küldött tovább, hogy a rendelőben még kedvesebb emberek várnak. Hát nem! Sose higgyetek ennek a mondatnak! Az asszisztens nő, valami fergetegesen unott és nyers volt. Külsőre Ursula, belsőre valami Disney boszorkány, mondjuk az Arielből a sok végtagú izé. A rendelőben 2 szék volt, gondolom, ha az egyik dokinak nem megy, akkor átrakják a beteget a másikba :D A higiéniáról nem is ejtenék szót és bár egy arab, fiatal úriember kezelt, azért elgondolkodtató, hogy miért dolgozik itt, ilyen körülmények között. Egyáltalán nem nyugtatott meg ez a tudat. Aztán röntgen, ahol a váróban egy négyzetméterre 40 fő jutott, de gyorsan megvolt, szóval vissza az arabomhoz, aki költözte, hogy elég, ha 2 hét múlva megyek vissza! EZAZZ! addig lelkiekben is rákészülök a kínra…

Este vendéglátó ipari egység látogatás, önéletrajz leadás, hideg –meleg…

 A mai napot hivatalosan is A Semmittevés Napjának tulajdonítottam, ekkor megcsörrent a telefon, hogy próba napra kéne menni, aztán becsúszott még egy mail, hogy ott is próbanap. Esküszöm, ezentúl minden nap a semmittevés napja lesz!

Na most aztán főleg eltűnt ez a hét! Volt benne Lánchíd séta, állásinterjú, városjárás, olcsó forró csoki, sok kacaj, kamu szépségverseny, finom tea, ’Jófejsrác’. Még a kedves The Biebers zenekar is meglátogatott az otthonomban! Fordítok: Találkoztam a Puskás tesókkal a Corvin Plázában :D Mindent egybesűrítve tartalmas, boldog napok, már csak azért is, mert „mehetek robotolni a lámagyárba”. Még száz1000 hely van, ahova önéletrajzot szeretnék beadni , folyamat jönnek a telefonok meg a mail-ek a munkákkal és emellett még a napok is mókásak voltak.   Azért eléggé vitte a pálmát az este, mikor a Lánchídi séta történt, aztán egy fincsi tea.  Egy kívülről rém szép/romantikus helyen voltunk (tudjátok: piros fal, fénysor, Pilvax időszakra emlékeztető asztali lámpa ), ahol kiderült, hogy zúzós rock szól :D najó, aztán Pici bá is megszólalt, AZON a mesebeli hangon és a mögöttünk ülő párocska is hirtelen elhallgatott. Megszűnt a duruzsolás és már csak az ajkak hangja csengett.

A város esténként továbbra is ámulatba ejtő, amit csak fokozott a jó fej Burger King-es srác rácsodálkozása azon mondatomra, hogy: „Ezentúl te vagy a legjobb barátom!” Kicsit furcsán nézett, bár jobban belegondolva érthetetlennek is tűnhet, ha valaki egy akció miatt ilyen vallomással lep meg.

A szépségkirálynő választásról meg annyit, hogy én arra érkeztem, a haver csajszik konferenciára, James – „ A jó képű, rettentően kedves, kreol bőrű  holland férfi!’ pedig egy általa tartott prezentációra az ügyfelek számára. Ebben a dologban viszont még így is a „konferanszié lány” – már említett ’rendőr lánya’ volt a legviccesebb, aki egyszerű, egyáltalán hozzá nem értéssel próbált felolvasni 2 sor. Nyilván nem ment neki, de azért az "igen komoly munkáltató" agyon össze-vissza dicsérte. Vajon tudja a szerencsétlen, hogy ezért nem kap fizetést és, hogy a munkaköre igazából nem is létezik, ugyanúgy, mint a rendezvényszervező cég? Ejj, ejj kedves asszisztens- rendőr lánya, óvatosan tipegj a magas sarkúdban…

 Ezt a hó dolgot meg kérem szépen, hagyja abba, aki elkezdte, mert nem vicces!

Ó, és én a helyetekben csekkolnám a napokban az www.origo.hu-t, még a végén ismerős névre akadtok ;)

Szinte könnyfakasztóan csodálatos a fent említett hangra ébredni hajnalban...najó, nem erre ébredtem, azt sem tudom mire, talán arra mikor Zsu barátnőm a tükörnek esett vagy arra, mikor fojtott hangon, arról mesél, hogy milyen emberek vannak a világon. Aztán mire újra kinyitom a szemem a padlón hever. Okés, szokásos kör, behozom, lefektetem, 5 perc és ismét ott van. Pokróc rá, ébresztő be, 2 óra múlva újabb becipelés és büszkén állíthatom, most már eredményesen. Aztán eljön a szombat és végre városnézés. Lehet sok mindent mondani az ocsmány szmogra, de a budai várból még esküszöm az is jól nézett ki, kicsi -Párizs képet keltett a cserepes házak felett. Aztán mivel szombat boltba be, vodkával ki…móka, kacaj, gyros-os és WC. Mondanom sem kell vasárnap kik voltak a helyi élő-hullák.